A közösségi oldalon egy bejegyzés tudósított, hogy két szegedi íróra emlékezünk ezen a napon. 1904. november 28-án Tömörkény Istvánt a Somogyi-könyvtár igazgatójának, Móra Ferencet pedig könyvtárnoknak választotta meg Szeged város tanácsa. Mindkét magyar írót tisztelik és becsülik
Szegeden, iskolát, múzeumot és művelődési házat kereszteltek el róluk. Vitán felül megérdemelték.
Kincskeresők Kincskereső kisködmön világában cseperedtem gyerekkoromban, a vasutastelepen. Mesebeli regény volt, és én mesés diákéletet éltem. A Klebelsberg idején épült, aprócska iskolaépületben, ha nem is dobkályha, de mézbarna vaskonvektor melengette szívünket a fagyos januári reggeleken. Két kis tanterem, zsúfolásig telve eleven „falusi diákokkal”. Majd kiestünk a padból, úgy jelentkeztünk. A mindig mosolygós, de következetes Rózsa nénit pompásan kiegészítette Bödő Erzsébet tanítónő vasszigorú világa. Messze ringó, édes kis iskolám. Az udvaron vaskolomp, amit egy drót segítségével húzgálhattak az iskolába bebocsátást kérők. Bár villannyal működött a szüneteket jelző csengő, olykor előfordult, hogy meghibásodott. Ebben az esetben a pedellusunk körbejárt a folyosón, és megrázta a kézi kolompot. Békebeli fémkolomp volt, gondosan esztergált fa nyéllel. Alig vártuk, hogy megcsendüljön és kitódulhassunk az udvarra. Boldogan éltünk.
Dugott bál Tömörkény István ragyogó gyöngyszemei a Szeged környéki tanyavilágról mesélnek. Kivénhedt, elkorhadt, borszagú hordókról, kikapós menyecskékről és arról, hogy a disznókat megszúrják. Nem vágják, vagy ölik. Cigányos vígasságok, vérbő bicskázások a dugott bálakon. A tanyasi adóelkerülés rafinált módozatai mellett városi mutatványosok, kubikosok talicskája, az eresz alatt sárból és törekből tapasztott fecskefészek. Szél János lassú csárdás nótára írott cimbalmos muzsikája, és
Ravasz Kabók agyafúrt cselei. Vaskolomp és kampósbot. Tanyasi képek és meseszerű históriák ízes nyelvjárásban megkarcolva. A városi könnyűségből láthatatlan, eltűnőben lévő tanyasi vas-világról mesélnek Tömörkény történetei. Évszázadok alatt lepárolt igazságokról, kemény életekről. Hálatelt szívvel emlékezem az ősökre. Gyönyörű nóták mardossák szögedi lelkemet.
Comments