Ma kora délután sokan várták azt, hogy felavassák Karikó Teréz Liszt-díjas operaénekesnő tábláját.
Az emléktábla Bánfi Gábor szobrászművész és Bánfi Antal kőfaragó alkotása, melyet a Bocsaki utca 6. szám alatt helyeztek el, ahol Karikó Teréz lakott. A megemlékezésen beszédet mondott Gyüdi Sándor, a Szegedi Szimfonikus Zenekar igazgatója, aki azt hangsúlyozta, hogy Karikó Teréz több mint ötvenéves pályafutása során - bár nemzetközi sikereket is elért - mindvégig hűséges maradt a Szegedi Nemzeti Színház társulatához.
"A bronz arckép felidézi számunkra az arcvonásokat, és ennél többet. A néző számára az operai dívát, hiszen szerepben ábrázolja, közvetlen ismerői számára pedig a kedves egyéniséget is. Derűs, vidám volt mindig, így fordult a környezete felé. Amit nem tud visszaadni az emléktábla, az a hang, a szerepformálás. Nem mondja el, hogy ennek a majdnem kilenc évtizedes életútnak több mint a fele, több mint ötven év a Szegedi Nemzeti Színházban telt. Noha sikereket aratott a világ számos pontján, mégis lényegében egyetlen társulata volt. Ahonnan ráadásul akkor sem búcsúzott, amikor nyugdíjba ment, hiszen örökös tagként még szerepeket énekelt a kilencvenes években is" – mondta.
Barnák László, a Szegedi Nemzeti Színház főigazgatója beszédében kiemelte, Szeged város kulturális életének is fontos, hogy emlékezzen, és tiszteletét kifejezze azok előtt a művészek előtt, akik több évtizeden keresztül gazdagították a város kulturális életét. Ezek az emberek nagyon mély nyomot hagytak, mindenki szívében és lelkében. Ilyen volt Karikó Teréz is. Köszönetét fejezte ki, hogy ez az alkotás most itt állhat.
Az ünnepségen verset mondott Fekete Gizi Jászai-díjas színművész, valamint a Szegedi Nemzeti Színház énekkara, és a szimfonikusok rézfúvós együttese látta el a zenei szolgálatot.
Comments