A Szegedi Nemzeti Színház opera társulata október 22-én mutatta be az idei évad első premierét. A Puccini: Bohémélet operáját Göttinger Pál állította színpadra. Birkenstock Rebeka –aki idén került a színház társulatához–, már nehéz feladattal kezdett, hisz ő volt a darab rendezőasszisztense. Őt kérdeztük első munkájáról.
Mi egy rendezőasszisztens feladata?
Az egyik osztályfőnököm azt mondata, ami máig bennem él: „ Mi nem művészek vagyunk, hanem a művészetért vagyunk”. Egy rendezőasszisztensnek mindent el kell követni azért, hogy létrejöhessen a művészet. Azt gondolom, hogy elsősorban egy jó kommunikációs hálót kell kialakítani. Tekinthetünk a rendezőasszisztensre úgy is, mint egy segítségre, hogy az adott rendszer jól tudjon működni.
Színházban dolgozni egy elköteleződést is jelent. Mi volt az életedben az a pont, amikor elhatároztad, hogy a színház mellett teszed le a voksot?
A Pécsi Nemzeti Színházban dolgozik több rokonom, emiatt sokat jártam oda az általános iskola után. Akár oda mentem ebédelni, akár néztem az előadásokat, mindig tetszett az, ami a színpadon történik. Viszont jobban foglalkoztatott az a kérdés, hogy valami hogyan kerül a színpadra. Sokáig énekeltem, tanáraim biztattak arra, hogy ezzel érjek el valamit, de igazából ez egy kicsit távol állt tőlem. Aztán jött az ötlet, hogy mi lenne, ha színésznő lennék? Ezt is megpróbáltam, de nem éreztem, hogy ez az én pályám, hisz fizikailag rosszul voltam, amikor ki kellett álljak. Látva, hogy írom a jelenetbeosztást, az órarendet, az egyik tanárom jelezte, hogy az egyetemen van ilyen szak. Ennek nagyon megörültem, és életemben nem éreztem még azt, hogy ez ne lett volna egy jó választás. Szegeden Göttinger Pál volt az a rendező, akivel dolgoztál. Milyen volt a munkafolyamat, illetve elfogadott-e tanácsokat? Göttinger Pál nekem a tanárom volt az egyetemen. Nagyon örültünk annak, amikor megtudtuk, hogy együtt fogunk dolgozni. Azt kell mondjam, hogy minden percét élveztem a munkának, mert ő egy összeszedett rendező. Ez a munkámat is nagyban megkönnyítette. Nyilván, hogy a rendezőasszisztens tanácsot adhasson, ahhoz egy hosszútávú munkafolyamat kell. Fontos, hogy rendező és asszisztense között egy olyan kapcsolat alakuljon ki, hogy meglegyen a bizalom, illetve lényeges a közös gondolkodás. Ha teljesen másképp gondolkozunk, nem lesz kíváncsi a véleményemre. Nagyon jól esett mikor a darabban Göttinger Pál párszor kikérte a véleményem. Mi volt a legnehezebb feladat ebben a produkcióban? Még nem dolgoztam operában, főleg a prózai színházat ismerem. Meglepett az is, hogy ekkora csapattal kell dolgozzak, ráadásul a főszereplők váltott szereposztásban dolgoztak. Nagyon oda kellett arra figyelni, hogy mindenkihez átmenjen az információ, ezért mondhatom azt is, hogy nehéz volt. Régebben egy interjúban olvastam, hogy akkor jó egy asszisztens, ha nem veszik észre, hogy ott van. Ez az, amivel nem tudok egyetérteni, hisz ennek a szakmának az is a lényege, hogy a rendező tudja, hogy mellette állok, és tisztában legyen ezzel minden szereplő. Hisz az asszisztens mindig segítséget nyújt a művészek felé.
